Magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában
A veseműködésre ható szerek Antihipertenzív szerek Kecskeméti Valéria A hypertonia a szisztémás artériás vérnyomás megemelkedése. Különböző betegségek kísérő tünete lehet, illetve az esszenciális hypertoniában a betegség lényege maga magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában megemelkedett vérnyomás. A vérnyomás emelkedése kóros elváltozásokat okoz az érrendszerben és balkamra-hypertrophiát idéz elő.
Nagyon gyakran infarctushoz és hirtelen szívhalálhoz, szívelégtelenséghez, agyvérzéshez, magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában és disszekáló aortaaneurysmához vezet. A tartós vérnyomás-emelkedés elsősorban a prekapilláris artériák általános szűkületének következménye.
A magas vérnyomás az egyik rizikófaktora a szív- és érrendszeri betegségeknek
Ennek kiváltó oka többféle lehet: az erek falának megbetegedése, vesekárosodás, idegrendszeri pszichés okok, az agyi központok betegségei, koponyaűri nyomásfokozódás, hormonális mellékvese, hypophysis, pajzsmirigy és toxikus ártalom ólom, nikotin, anyarozs-alkaloid, anilin, CO. Az esszenciális hypertonia okát az intenzív kutatások ellenére sem ismerjük.
Számos rendszer renin-angiotenzin-aldoszteron, szimpatikus idegrendszer túlműködésének, endogén anyagok endothelin, endothelfüggő relaxáló faktor, pitvari nátriumürítő peptid, szívglikozidszerű endogén faktor közötti egyensúlyzavarnak egyaránt fontos szerepe lehet a betegség kialakulásában. A systolés vérnyomás a születéstől 20 éves korig elég élesen emelkedik, majd a korral tovább nő, bár lassabban, és a növekedés csak 60 éves kor körül kezd megállni, illetve csökkenni.
A diastolés vérnyomás is a korral arányosan nő, bár kevésbé, mint a systolés vérnyomás.
Alattomos, néma gyilkos: Hypertonia
Ez igen súlyos állapot, mely intézeti, akut ellátást igényel. Teljes gyógyulás csak azoknál a hypertoniaformáknál várható, amelyek sebészeti úton, végérvényesen megszüntethetők, mint például az egyoldali vesebetegség, a Cushing-szindróma, a phaeochromocytoma, a coarctatio aortae, a primer hyperaldosteronismus Conn-szindróma miatt fennálló magas vérnyomás. Minden más formában az életmód és az étrend szabályozásával és elsősorban megfelelő gyógyszeres kezeléssel kell enyhíteni a magas vérnyomás okozta panaszokat tarkó- és homloktáji fejfájás, szédülés, ingerlékenység, álmatlanság.
A kezelés módja nem gyógyszeres és gyógyszeres a hypertonia formájától és a tünetek súlyosságától függ, illetve ez utóbbi határozza meg, hogy gyógyszeres terápia esetén milyen támadáspontú vegyületet alkalmazzunk. Az antihipertenzív szerek felosztása Az antihipertenzív szerek száma igen nagy, és a vérnyomás-szabályozás számos pontján fejtik ki hatásukat.
A vérnyomás-szabályozás igen bonyolult folyamatát leegyszerűsítve, a vérnyomást a szív perctérfogata és a perifériás ellenállás határozza meg.
- Miért alattomos ez a betegség?
- Súlyos hipertónia kezelésére szolgáló gyógyszerek
- Budapest, I.
- Hogyan befolyásolja a magas vérnyomás az egészségünket | Szivelegtelensegnap
- A melegfront növeli a szívinfarktus esélyét
Az antihipertenzív szerek mérsékelhetik a perctérfogatot β-adrenerg-receptor-blokkolókcsökkenthetik a perifériás ellenállást értágítók, ACE-gátlók, a szimpatikus idegrendszer gátlói vagy mindkettőre hathatnak diuretikumok, β-receptor-gátlók. A perctérfogat csökkenthető a szívizom kontraktilitásának csökkentésével és a bal kamrai nyomás mérséklésével. A PDEgátlók erekciót fokozó hatásának molekuláris mechanizmusa.
Krónikus veseelégtelenség
A paraszimpatikus stimuláció hatására a non-adrenerg non-kolinerg NANK idegvégződésekből NO szabadul fel, illetve a paraszimpatikus aktiváció acetilkolint szabadít fel. Az ACh az endothelből további NO-termelést stimulál. A corpus cavernosum simaizmának relaxációja cGMP-függő protein-kinázokon keresztül történik, az intracelluláris kalciumszint csökkentése, illetve a sejtmembrán hiperpolarizációja révén.
Nátriumürítést fokozó húgyhajtók A hypertonia kezelésében a legkorábbi beavatkozási lehetőség a NaCl megvonása, a sószegény diéta, illetve a NaCl-ürítés fokozása. A diuretikumok antihipertenzív hatásmechanizmusa még nem teljesen ismert. A kezelés első, 2—3 hétig tartó fázisában a Na-ürítést fokozó húgyhajtók vérnyomáscsökkentő hatása a Na-ürítés miatt bekövetkező extracelluláris folyadékvesztéssel függ össze, amely a vénás nyomás csökkenéséhez, így csökkent perctérfogathoz vezet.
A második fázisban, tartósabb adagolás során, a perctérfogat helyreáll, de csökken a perifériás ellenállás. A hypertonia kezelésében a húgyhajtók gyakran az első választott szerek.
Kifejezetten jó hatásúak idős, kövér, fekete bőrű hypertoniásokon. Kombinálhatók β-receptor-blokkolókkal, ACE-gátlókkal. A vérnyomáscsökkentő hatást a diuretikus adag töredékében, igen kis adagban is kifejtik például hydrochlorothiazid 6,25—12,5 mg, chlorthalidon 12,5—25 mg, indapamid 1,25 mg anélkül, hogy magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában mellékhatások lépnének magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában.
Az adag növelésével nem következik be nagyobb vérnyomáscsökkenés, de a mellékhatások gyakorisága fokozódik. Ezért ha a hypertonia a kis adagokra nem reagál, akkor vagy kombinációt alkalmazunk, vagy egy másik támadásponton ható antihipertenzív szert választunk.
Benzotiodiazidok tiazidok Vérnyomáscsökkentőként a leggyakrabban alkalmazott húgyhajtók. Hatásukat 2—4 hetes kezelés után fejtik ki. A kialakuló hypokalaemia harántcsíkolt izom görcsöt, ischaemiás szíven halált okozó kamrai fibrillatiót okozhat. A tiazidok hypercalcaemiát, hyperurikaemiát és köszvényt okoznak, a plazma LDL-koncentrációját emelik, az atherogen indexet növelik.
Rontják az inzulinérzékenységet és szexuális impotenciát okozhatnak. Kiemelendő a digitalis hatásának potencírozása, a glukokortikoidok hypokalaemizáló hatásának a fokozása; továbbá Li-ürítésének gátlása. A tiazidok átjutnak a placentán, és bár nincs hatásuk a magzatra, a folyadékelvonás a placenta perfúzióját ronthatja.
Alkalmazásuk kerülendő szoptatáskor is. Napi adagja oralisan 12,5—25 mg, ilyen adagoknál hypokalaemia kevésbé lép fel.
Első választandó szer időskori systolés hypertoniában.
Napi adagja oralisan 1,25 mg. A hatás kialakulásához legalább 4 heti adagolás szükséges, így hatástalanság esetén csak ez idő után lehet emelni az pulmonalis hipertónia prognózisa. Ennek oka feltehetően a vegyületek rövid hatásában keresendő.
Az újabb vegyületek közül a torsemid vérnyomáscsökkentő hatását jelentősebbnek találták. Kis adagban napi 2,5 mg gyakorlatilag nem okoz mellékhatásokat. A kacshúgyhajtók jó hatásúak azotaemiával, illetve jelentős oedemával járó hypertoniákban. Ilyenkor furosemidből naponta 20—80 mg-ot adnak oralisan. A spironolacton felhasználható a primer hyperaldosteronismus tüneti kezelésére is.
Nagyon gyakran kombinálják tiazidokkal.
Alkalmazásuk során a plazma lipoproteinértékeit kevéssé vagy egyáltalán nem befolyásolják. A legfontosabb mellékhatásuk a hyperkalaemia, így nem tanácsos őket együtt alkalmazni ACE-gátlókkal, β-receptor-gátlókkal és nem szteroid gyulladásgátlókkal.
Adásuk nem javallt veseelégtelenségben. Az amiloridot leggyakrabban hydrochlorothiaziddal való fix kombinációban alkalmazzák, és ilyen kombinációban adják a triamterent is.
A szimpatikus rendszert gátló szerek A központi idegrendszeri vérnyomás-szabályozást befolyásoló szerek Nem specifikus antihipertenzív hatást anxiolitikus, szedatohipnotikus és trankvilláns hatású szerek is kifejtenek a központi idegrendszer supramedullaris szabályozására hatva.
Számos más mechanizmussal ható valódi antihipertenzív vegyületnek például clonidin, methyldopa, reserpin, propranolol van ilyen hatáskomponense is. Clonidin Imidazolinszármazék, eredetileg orrnyálkahártya-duzzanatot csökkentő szerként vizsgálták, és ekkor fedezték fel vérnyomáscsökkentő hatását. A clonidin nagyon bonyolult hatásmódú vegyület. Hatásában a nyúltagyi keringésszabályozó központok α2-receptorainak izgatása alapvető fontosságú szerepet játszik, mert kísérletesen α2-receptor-bénítók intracerebroventricularis adagolásával a clonidin magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában hatását meg lehet gátolni.
A centrális hatás eredményeként csökken a szimpatikus tónus, csökken a keringő noradrenalin mennyisége, csökken a vizeletben a katekolaminok és metabolitjaik ürítése. A clonidin kötődik a medullaris imidazolinreceptrorokhoz is, aminek szintén szerepe lehet a vérnyomáscsökkentő magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában.
A perifériás α2-adrenoceptorok stimulációja az irodalom adatai szerint nem játszik lényeges szerepet antihipertenzív hatásában. Növeli a vagustónust, ami a keringés baroreceptor-reflexes szabályozását gyengíti, ez is hozzájárul antihipertenzív hatásához. Fekvő betegen a szívfrekvencia és a systolés térfogat is csökken, míg álló egyénnél főleg az érellenállás-csökkenés jelentkezik.
A vénás beáramlás csökkenése miatt vénatágulat orthostaticus hypotonia előfordulhat. A beadott mennyiség mintegy fele eredeti formában ürül a vizelettel. A clonidinnek jelentős szedatív, álmosító hatása van, ritkábban alvási zavart, rémálmokat, nyugtalanságot okoz, a depressziót súlyosbíthatja, ezért depresszióban nem szabad adni. Gyakori mellékhatás a szájszárazság, szem- és orrnyálkahártya-szárazság, a gyomorszekréció-csökkenés, a székrekedés.
Sinuscsomó- és AV-csomó-betegség esetén bradycardiát, esetleg szívmegállást, AV-blokkot válthat ki, és orthostaticus hypotoniát okozhat. Nagyobb dózisok vénás beadása esetén először rövid ideig tartó vérnyomás-emelkedést okoz, aminek oka az ereken a posztszinaptikus α2-receptorok izgatása.
A kezelés megszakítása megvonási tünetként életveszélyes hypertoniás krízist és szimpatikus aktivitás fokozódást — fejfájást, tremort, hasi fájdalmat, izzadást, tachycardiát okozhat. A megvonási tünetek gyakrabban jelentkeznek nagy adagú clonidinterápia megszakításakor, már dózis kihagyását követően is. Erre a beteget figyelmeztetni kell, és a clonidin kezelés befejezésekor a dózist fokozatosan kell csökkenteni.
Klinikai alkalmazás. Önállóan, monoterápia formájában ritkán adják. Gyakran kombinálják magas vérnyomás a kompenzáció szakaszában és értágítókkal. Phaeochromocytoma diagnosztizálásra is alkalmazzák. A clonidint napi μg—1 mg-ig terjedő oralis adagban illetve transdermalisan tapasz formájában hipertónia masszázzsal lehetséges egyszer, ily módon a megvonási tünetek ritkábban jelentkeznek adják.
Számos, a clonidinhez szerkezetileg és hatásspektrumban hasonló vegyület ismert, amelyeket azzal a céllal állítottak elő, hogy a mellékhatásokat előnyösen módosítsák. Ezek közé tartozik a guanfacin és a guanabenz, a xylazin és a tolonidin. Nálunk a clonidinhez hasonló hatású guanfacin van forgalomban. Methyldopa Hatásmechanizmus. Vérnyomáscsökkentő hatása elsősorban centrális támadáspontú, mivel azok a dekarboxilázgátlók, amelyek bejutnak a központi idegrendszerbe, meggátolják az α-methyldopa hypotensiv hatását, miközben azok, amelyek nem jutnak be, ezt nem teszik.
Így tehát az α-methyldopa előanyag prodrogamelynek aktív metabolitja α-methylnoradrenalin fejti ki a vérnyomáscsökkentő hatást.
Minden valószínűség szerint az α-methyldopa oly módon csökkenti a vérnyomást, hogy belőle a centrális noradrenerg neuronokban a dekarboxiláz, majd a β-hidroxiláz hatására α-methylnoradrenalin halmozódik fel, és ez az α2-receptorok izgatásával a clonidinhez hasonlóan, a nyúltagyi adrenerg neuronokon gátolja a noradrenalin kiáramlását. A methyldopa hatása alatt csökken a perifériás ellenállás és a vérnyomás, de a perctérfogat és a vesekeringés nem változik, a keringési reflexek megtartottak.
Kevésbé okoz orthostaticus hypotoniát, mint a perifériás adrenerg idegvégződésen ható szerek. Ennek az az oka, hogy az α-methyldopa gyengíti, de nem gátolja meg teljesen a baroreceptor-mediált érösszehúzódást.
