Ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén

Kolinerg ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén gátló szerek Vizi E. Szilveszter, Szabó Csaba Muszkarinreceptor-antagonisták A jelenleg ismert paraszimpatolitikumok kompetitív módongátolják a paraszimpatikus végkészülékben felszabaduló acetilkolin muszkarinos receptoron kifejtett hatását.

Léteznek természetesen előforduló tropeinek atropin, scopolamin stb. Természetes tropeinek A tropánváz egy piperidin- és egy pirrolidingyűrű kondenzációjából kialakult szerkezet. Tropeineknek nevezzük azokat a vegyületeket, amelyek ezt az alapstruktúrát tartalmazzák.

Két, a természetben előforduló tropánvázas vegyület az atropin és a scopolamin farmakológiájának kidolgozása vetette meg a paraszimpatikus-bénítókkal kapcsolatos mai ismereteink alapját. Mindkét vegyület ma is használt gyógyszer, de gyakorlati szempontból az atropin a jelentősebb.

Atropin d,l-hyoscyamin Az atropin tropasavas tropinészter egy alkoholnak, a tropinnak tropinsavval feniloxipropionsav alkotott észtere. A tropasavban lévő aszimmetriás szénatom felelős a vegyület optikai forgatóképességéért. A jobbra forgató alak d-hyoscyamin kb. Atropinnak a racém elegyet d,l-hyoscyamin nevezzük.

Az atropin vízben jól oldódó kénsavas sóját Atropinium sulfuricum használják gyógyszerként.

• Hipertónia receptek
• Потом помолчала два-три ниллета.
• Теперь сеть содержит и их воспоминания.
• Николь взяла Эпонину за руку.

Az atropin a Solanaceae családba tartozó növények, főleg az Atropa belladonna maszlagos nadragulyaa Hyoscyamus niger beléndek és a Datura stramonium maszlagos redőszirom, csattanó maszlag leveleiben és gyökerében fordul elő jelentékenyebb mennyiségben. Az atropintartalmú drogokat ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén óta használták gyógyszerként.

Az alkaloidot ben Mein izolálta. Specifikus vagusbénító hatását Bezold ismerte fel ben. A muszkarin—atropin antagonizmust benSchmiederberg, az atropin jellegzetes szekréciócsökkentő hatását pedig ben Heidenhain fedezte fel.

Az acetilkolin muszkarin típusú hatásának szelektív gátlójaként Daleírta le ben. Az atropin farmakológiai hatásai Az atropin szelektív, nagyon hatékony paraszimpatolitikum, terápiás adagokban csak a paraszimpatikus végkészüléken gátolja meg az acetilkolin hatásait. Valamennyi muszkarinreceptort egyformán gátolja.

A simaizmok tónusa csökken. A hörgők simaizmai elernyednek.

Csökkenti a gyomor—bél huzam simaizmainak vagotonia miatt fellépő fokozott aktivitását, az erős perisztaltikát. Emberben ez a hatás nagyon kifejezett, ezért a fokozott paraszimpatikus tónus okozta gyomor—bél panaszok enyhítésére lehet alkalmazni. Az epehólyagot elernyeszti, és az epevezeték görcsét oldja.

Hasonló módon csökkenti a húgyhólyag spontán motoros aktivitását, oldja a húgyutak simaizomzatának görcsös állapotait, csökkenti a detrusor izom tónusát. Enyhíti a hólyagtenesmust. Gastrointestinalis rendszer. Csökkenti a hányingert és a hányást. Gátolja az olyan vegyületek emésztőtraktusra kifejtett izgató hatását, melyek a vagust izgatják.

A gyomor—bél huzamra kifejtett hatása speciesfüggő: emberen hosszas atropinadagolás a gyomor kitágulását és teljes atoniáját idézheti elő.

BETALOC 1 mg/ml oldatos injekció

Erősen hat a szekrécióra. Csökkenti a nyál- a gyomor- a hasnyálmirigy- és a bélnedv- továbbá a könny- és a verejtékszekréciót, sőt a tejelválasztást is. Az epe szekrécióját nem gátolja. Teljesen megszünteti tehát a paraszimpatikus izgatószerekkel létrehozott fokozott nedvtermelést.

A belső elválasztású mirigyek rendszerével endokrin rendszer együtt végzi azokat a finom belső beállításokat, amelyek szükségesek a szervezet optimális belső környezetének biztosításához. Az autonóm idegrendszernek, a szomatikus idegrendszerhez hasonlóan, afferens, kapcsoló, és efferens neuronjai vannak. Az afferens impulzusok a zsigeri receptorokból erednek, és afferens útvonalakon keresztül a központi idegrendszerhez futnak, ahol a kapcsoló neuronok különböző szinteken integrálják az információkat, majd az efferens pályákon keresztül a végrehajtó effektor szervekhez jutnak. A vegetatív idegrendszer működéseinek többsége nem tudatosul. Az autonóm útvonalak afferens szára preganglionaris és postganglionaris neuronból épül fel.

Cardiovascularis rendszer. Az atropin kis dózisban, illetve az adagolás kezdetén paradox bradycardiát válthat ki, mivel centrálisan vagust izgat, illetve az M2 receptorokon hatva az acetilkolin felszabadulását fokozhatja. Terápiás dózisban a vagushatás megszüntetése révén az atropin relatív szimpatikus túlsúlyt hoz létre.

A szívműködésre kifejtett hatása attól függ, hogy milyen mértékig befolyásolta a vagustónus a szív tevékenységét; ha erős vagushatás alatt állt, akkor az atropin jelentékeny tachycardiát okoz; ha amúgy is erős szimpatikus túlsúly szabta meg a szívtevékenységet, akkor az atropin hatástalan. A paraszimpatikus izgatószerekkel gyógyszeresen lelassított szíven az atropin erős tachycardiát vált ki.

Az ereken általában csekély a basalis paraszimpatikus innerváció és tónus, ezért az atropin csak abban az esetben hat vasoconstrictorként, ha a szervezetben előzőleg farmakológiai úton paraszimpatikus-izgalmat idéztünk elő. Ha a vérnyomás például paraszimpatikus-izgatók hatása miatt csökken, akkor az atropin ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén a vérnyomást, viszont nagyobb atropinadag után a vérnyomás csökken, mert az atropin hatékony olcsó gyógyszerek magas vérnyomás ellen toxikus hatást gyakorol a szívre és az erekre, emellett nagyobb adagokban már a vegetatív ganglionokban is gátolhatja az ingerületáttevődést.

A bőrereket nagy adagban tágítja, ezért mérgezéskor, különösen a mellkason és a nyakon, erős kipirulást eredményez.

Erős és nagyon tartós pupillatágulatot okoz, mivel gátolja a paraszimpatikus végkészüléken az ACh hatását, és így csökkenti a m. Következésképpen szimpatikus túlsúly keletkezik. A szem távolpontra áll be. A közel lévő tárgyakat homályosan, gyakran kettősen látjuk diplopiaés a tág pupillán beömlő fény bántja a szemet photophobia.

Az alkalmazkodás bénulása 3—5 ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén alatt szűnik meg teljesen. A mydriasis a csarnokvíz lefolyását megnehezíti, és ezzel az arra hajlamos szemben a belnyomás fokozódását, glaucomás rohamot válthat ki. A pupilla tágasságát befolyásoló két izom m.

A bronchusokat elernyeszti és bronchusszekréciót gátló hatása van. Központi idegrendszer. Terápiás adagok alkalmazásakor központi idegrendszeri hatások ritkák, de nagyobb dózisok esetén már kifejezettek.

Betaloc 1 mg/ml oldatos injekció

Különösen szembetűnő a nyúltagyi centrumokra, így a légzőközpontra kifejtett izgató hatása. A pszichés aktivitást is befolyásolja nagy dózisokban. Nyugtalanságot, fokozott motoros izgalmat okoz. Mérgezéskor extrém mértékű zavartság, hallucináció, deliriumig fokozódó dühöngés alakul ki.

Az extrapyramidalis rendszerre, a központi idegrendszer motoros koordinációs mechanizmusára gátló hatást gyakorol. Ennek eredményeként a Parkinson-tüneteket mérsékli, illetve megszünteti. Paraszimpatikus-bénító hatásával a Parkinson-kórban tapasztalható erős nyálfolyást is megszünteti.

Autonóm idegrendszer

Az atropin centrális hatásaiban az ingerlő és a ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén befolyások bonyolult módon keverednek. Centrális hatásával magyarázható, hogy tengeribetegségben is előnyösen hat, hányáscsillapító. Erősen antagonizálja a lipidoldékony és ezért intenzív centrális kolinerg izgalmat okozó kolin-észteráz-bénítók toxikus hatásait, például meggátolja azok erőteljes EEG ébredési reakciót kiváltó hatását.

Farmakokinetika Az atropin jól szívódik fel a gyomor—bél huzamból, ezért oralisan is hatékony. Könnyen átjut a barriereken, bejut az anyatejbe és a placentán át a magzatba.

Részben bomlatlanul ürül a vizelettel.

Mellékhatások A terápiás adagok mellékhatásként torokszárazságot, szomjúságot, mydriasist, látási zavarokat, vizelési nehézséget okoznak. Nagyobb adagok 2—3 mg szapora szívműködést váltanak ki.

A testhőmérséklet emelkedik. Az arc, a nyak, a mell, majd az egész test bőre kipirul. Az atropin terápiás alkalmazása Szemészeti alkalmazás.

Hosszú hatástartama miatt a diagnosztikus vizsgálatoknál a rövidebb hatású tropeineket szokás adni helyette homatropin, scopolamin, tropicamid. Jó hatású különböző gyulladásos megbetegedések akut iritis, keratitis stb. A glaucomaveszély miatt időskorban kerülni kell használatát. Az akkomodációs bénulás cycloplegia valamivel gyorsabban elmúlik.

Simaizomgörcs-oldó hatás. A bélspasmust, a lokális fájdalmat megszünteti. Az epe- és a vesekő okozta simaizomgörcs oldódását is elősegíti. Asthma kezelésére egy kvaterner származékot, az ipratropiumot N-isopropilatropin használják lásd A légzés gyógyszertana című fejezetet. Régebben alkalmazták gyomorfekélyben, mert csökkenti a gyomorizomzat tónusát, elernyeszti a pylorust és csökkenti a szekréciót. Az atropin helyét a szelektív M1-receptor-antagonista pirenzepin váltotta fel, de ma már a pirenzepin használata is visszaszorult más mechanizmusú gyomorfekély-ellenes szerekhez képest lásd A gyomor működését befolyásoló szerek című fejezet.

Centrális hatását régebben Parkinson-kórban, tengeribetegség kezelésében értékesítették. Egyéb alkalmazások. Mivel specifikusan gátolja a paraszimpatikus-izgatók hatását, ezért ezek mérgező adagjaival szemben antidotum, de felhasználható kis adagokban arra is, hogy a paraszimpatikus-izgató mellékhatású vegyületek e tulajdonságát antagonizálja. Ezért kombinálják például morphinnal és ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén atropint bizonyos inhalációs narkotikumok premedikációjában lásd Általános érzéstelenítők című fejezetet.

Az aneszteziológiai premedikáció során a bronchusszekréciót csökkentő hatása is előnyt jelent.

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyéni kiválasztása különböző betegcsoportokban ebm Ha antihipertenzív gyógyszert választunk, vegyük figyelembe a hypertonia súlyosságát társbetegségeket és az egyéb gyógyszereket a kezelés költségeit.

Adagolás Az atropin egyszeri adagja 0,3—1 mg maximális napi adagja 3 mg, kivéve a kolin-észteráz-bénítókkal történt mérgezéseket, ahol nagyobb dózisokat is lehet adni.

Az atropin maximális napi adagjának tartósabb adagolása során jelentős tolerancia alakulhat ki. Egyes betegeken, akik nagy dózisokat kaptak, hirtelen atropinelvonás után akut kolinerg izgalmi tünetek nyáladzás, verejtékezés, hányás fejlődnek ki. Ma már önmagában az atropint nem alkalmazzák oralisan, de mivel számos vegyület hatását fokozza, közvetlen simaizomgörcs-oldókkal, fájdalomcsillapítókkal, hipnotikumokkal kombinálják.

Atropinmérgezés 3—5 mg atropin aphoniát, nyelési nehézséget, izgatottságot, támolygó járást, 10 mg atropin öntudatzavart, hallucinációt, dühöngést vált ki, de halálos mérgezés csak — mg után következik be. A mérgezetten az izgatottság első fázisában nevető-síró rohamok jelentkeznek, majd hallucinációk támadnak. Az öntudat elhomályosodik, őrjöngés, görcsrohamok alakulnak ki.

Jellegzetesek a kézmozgások a beteg mintha tollat fosztana, virágot tépne le. A dühöngés egy napig is eltart, majd a mérgezett fokozatosan megnyugszik, és mély comatosus állapotba kerül, amelyből lassan ébred fel. A halált légzésbénulás, ritkábban a szív bénulása okozza. Az atropinmérgezés könnyen diagnosztizálható a jellegzetes tünetekből amelyek azonban sokszor a kezdeti fázisban fertőző betegségre, például vörhenyre emlékeztetnek.

A mérgezés tüneteit kolin-észteráz-gátlókkal lehet antagonizálni.

Főleg physostigmint alkalmaznak e célra. Scopolamin d,l-hyoscin A scopolamin tropasavas szkopinészter az atropinhoz hasonlóan Solanaceae-alkaloid, amely a Datura és a Scopolia fajokhoz tartozó növényekben főleg Hyoscyamus niger és Scopolia carniolica fordul elő. A Scopolaminium bromatum régebben gyakran volt használatos gyógyszerként: ma már egyre inkább a szintetikus tropeinek kerülnek előtérbe.

A scopolintartalmú mandragórát vagy alraungyökeret Atropa mandragora, Mandragora officinarum — emberre emlékeztető furcsa alakja és igen erős centrális hatásai miatt — már az ősidőkben bájitalok, boszorkánykenőcsök alkotórészeként használták fel. Az alexandriai orvosok évezredekkel ezelőtt ópiummal együtt alkalmazták bódításra, vagyis morphin—scopolamin narkózist hoztak létre. A scopolamin farmakológiai hatásai Az atropin és a scopolamin perifériás hatásai között nincsenek nagy különbségek. A scopolamin szemhatásai azonban rövidebb ideig tartanak az atropinéinál.

Központi idegrendszeri hatás tekintetében ugyanakkor ez a két kémiailag rokon vegyület alapvetően különbözik egymástól.

Míg az atropin izgatja a központi idegrendszert, nagy adagban deliriumot és rángógörcsöket vált ki, a scopolamin elsősorban bódító hatású. Különösen jól érvényesül ez a bódító hatás, ha a scopolamint morphinnal adjuk együtt, ugyanis a scopolamin főleg a kéreg alatti területeket ébren tartó központot, motoros dúcokat bénítja, miközben a kérget izgatja; a morphin ezt a kérgi hatást antagonizálja, így e két vegyület együtt narkózist okoz.

A scopolamin és a morphin együttes adása azonban veszélyes is lehet, mivel a két vegyület szinergizál a centrális depresszív hatásokat illetően, ami légzésbénulást okozhat.

Tünetek: súlyos vérnyomásesés, lassú szívverés, ritmuszavarok, szívelégtelenség, szíveredetű sokk, szívmegállás, hörgőgörcs, hányinger, hányás, görcsroham, nehézlégzés, vércukorszint-esés.

Esetleg már terápiás dózisok hatására is mérgezési tünetek fejlődhetnek ki e két szer kombinálása esetén. Az extrapyramidalis rendszerre kifejtett hatás miatt már 0,2—0,4 mg-os adagban gátolja a motoros izgatottságot.

A dühöngő elmebeteg teljesen elernyed, magatehetetlen lesz, nem tud ellenszegülni, de hallucinációi megmaradnak. Terápiás felhasználása. Az oralisan adott 0,1 mg, amely még nem vált ki egyéb hatásokat, a tengeri- illetve a légibetegség hatékony profilaktuma.

Hatása nagyon tartós. Ez utóbbi indikációkkal kapcsolatosan scopolamintartalmú transdermalis tapaszt is kifejlesztettek. Scopolaminmérgezés Maximális napi dózisa 1,5 mg.

Egyszerre bevett 1—5 mg-os adag zavartságot, hallucinációkat, kábultságot, részegséget, izomgyengeséget okoz, és természetesen nagyon erős paraszimpatikus bénulási tüneteket tág pupilla, szájszárazság, nyelési és beszédképtelenség stb. Az akut mérgezési tüneteket mély álom követi, amelyből a mérgezett erős kábultsággal ébred.

Halálos mérgezést csak igen nagy dózisban 0,5 g felett idéz elő. A halált az atropinhoz hasonlóan légzésbénulás okozza.

Szintetikus tropeinek Homatropin A homatropin mandulasavas tropinészter Homatropinium bromatum az atropinnál 4—6-szor gyengébb paraszimpatikus-bénító, centrális hatásai azonban ugyanolyan erősek, mint ganglion blokkoló magas vérnyomás esetén atropinéi, ezért terápiásan annál előnytelenebb. Az atropinnál rövidebb hatású pupillatágító.

Kvaterner tropeinek A szintetikus tropeinszármazékok egyik csoportját képezik azok a vegyületek, amelyekben a nitrogén kvaternerré van alakítva. Az így előállítottmetil-atropin, metil-scopolamin,illetve metil-homatropinerősebb paraszimpatikus-bénítók, mint megfelelő anyavegyületeik, de mivel a kvaterner vegyületek a tercier nitrogént tartalmazó vegyületektől eltérően lipofób és hidrofil tulajdonságúak, nem jutnak be a központi idegrendszerbe.

Ez bizonyos előnyöket jelent, különösen, ha a vegyület erőteljes paraszimpatikus bénító marad.

BETALOC 1 mg/ml oldatos injekció (5x5 ml) adatlap

A metil-homatropint egyéb szerekkel például papaverin kombinálva simaizomgörcs-oldóként alkalmazzák. A kvaterner tropeinek közül a homatropin-metilbromid az atropinnál gyengébb paraszimpatikus-bénító, de jóval kevésbé mérgező; központi idegrendszeri hatásokkal nem rendelkezik.

Ganglionbénító hatása erősebb, mint az atropiné. A tropasav helyett xanténkarboxilsavat tartalmazó kvaterner tropein a trantelinium.

Az ipratropium és atiotropiumbronchodilatátorként használatos kvaterner vegyület lásd A légzés farmakológiája című fejezetet.