Szén-dioxid a vér hipertóniájában
Perifériás keringés Anatómiai ismeretek áttekintése A véredények elágazódó, tágulékony disztenzibilis csövek, folyamatosan változó dimenziókkal, nagy- és kisvérkörré szerveződve. A kamrákból kivezető erek a verőerek artériákmelyek a szövetekhez, ill. A bal kamrából indul az aorta, a jobb kamrából pedig a truncus pulmonalis, amely jobb és bal arteria pulmonalisra oszlik. A nagyartériák sorozatos oszlások után egyre kisebb átmérőjű artériákban folytatódnak, majd arteriolák osztják szét a vért a kapilláris hálózatba.
A prekapilláris arteriolák, a kapillárisok és a posztkapilláris venulák alkotják a mikrocirkulációs rendszert, amelyből a vért az egyre nagyobb átmérőjű vénák gyűjtőerek szállítják vissza a pitvarokba. Falszerkezetük alapján az artériákat elasztikus, ill.
Az érfal belső rétegét endothelium borítja. Az endothelsejtek egymással szorosan kapcsolódnak, rajtuk keresztül anyagkicserélődés nem történik. A funkció szempontjából nagy jelentőségűek az elasztikus rostok, melyek az érfal rugalmasságát biztosítják. Legnagyobb arányban a nagyerekben találhatóak, ezért soroljuk az aortát, a truncus pulmonalist és a belőle eredő a. Ide tartozik még a truncus brachiocephalicus, az a.
A szív két funkciót lát el működése közben: 1. A használt, szén-dioxiddal telített vért a tüdő felé pumpálja 2. A friss, oxigénben gazdag vért pedig a szervezet többi része felé pumpálja Mindez a következőképpen történik: A test egyéb részei izmok, bőr, belek, agy stb. Ezután a jobb kamra a használt vért a tüdő felé pumpálja, ahol a széndioxid távozik belőle és oxigénnel telítődik.
A körkörös lefutású simaizomréteg az érlumen szabályozásában játszik aktív szerepet. A disztálisabb artériák muszkuláris típusúak. Az átmérőhöz képest legnagyobb vastagságú simaizomréteggel az arteriolák rendelkeznek. Az endothelsejtek kapcsolata lehet continuus, vagy discontinuus, köztük átmenetet szén-dioxid a vér hipertóniájában a fenesztrált kapillárisok. A rokkantsági csoport 3 fokos magas vérnyomás simaizomsejteket nem tartalmaz, így a kapillárisok aktív lumenváltoztatásra nem képesek.
A vénák fala sok rugalmas elemet tartalmaz, emiatt a vénák rendkívül tágulékonyak. A vénák fala is tartalmaz simaizomsejteket, ami az aktív lumenváltoztatás lehetőségét biztosítja. A közepes méretű vénákban, főleg az alsó végtagokon, vénabillentyűket találunk, melyek elősegítik a vér szív felé történő áramlását a gravitáció ellenében azáltal, hogy gátolják a visszafolyást. A perifériás keringés általános jellemzése, hemodinamika Összkeresztmetszet Az erek összkeresztmetszete az artériák területén a legkisebb, az elágazódások ellenére változatlan, egészen szén-dioxid a vér hipertóniájában arteriolákig.
Az arteriolák területén az oszlások során az összkeresztmetszet nő, míg a legnagyobb értéket a kapillárisok területén észlejük. A vénák összkeresztmetszete fokozatosan csökken, de még a nagyvénák területén is némileg meghaladja az artériás értékeket. A véráramlás sebessége az erek összkeresztmetszetével szén-dioxid a vér hipertóniájában arányban változik. Az artériák területén a szívciklussal szinkron változik a vérnyomás, majd ez a jelenség a az arteriolák területén megszűnik.
A tömegmegmaradás értelmében a szűkebb csőszakaszon időegység alatt ugyanannyi folyadék áramlik keresztül, mint a tágabb részen. Az áramlási sebesség fordítottan arányos a szén-dioxid a vér hipertóniájában. Az összefüggés alapjaiban érvényes az érrendszerre is. Ahogy az elágazódások miatt nő az összkeresztmetszet, az áramlási sebesség csökken, a nagyerekben pedig ismét jelentősen fokozódik.
A kapillárisok területén a legkisebb az áramlási sebesség, ami nyilvánvalóan előnyös a kapillárisfalon keresztül lezajló anyagkicserélődés szempontjából. Az áramlás intenzitását befolyásoló tényezők Hosszú, szűk csövek esetében az áramlás intenzitása, a folyadék viszkozitása és a cső sugara közötti összefüggést a Hagen-Poiseuille törvény írja le: 3.
A nyomás-áramlás összefüggést merev falú, illetve tágulékony csőrendszerben az alábbi ábra mutatja: 3.
Molnár Dóra, kardiológus A kis vérkörben megnövekedett vérnyomást nevezzük pulmonális hipertóniának. A kóros értékre szívultrahang-vizsgálat mérési eredményei alapján lehet következtetni. Pontos mérésre speciális szívkatéterezéssel van mód, de erre ritkán van szükség.
Az erekben egy kritikusan alacsony nyomás mellett megszűnik az áramlás, annak ellenére, hogy a nyomás nem 0. Az érfal összeesik, az áramlás megszűnik kritikus záródási nyomás.
A csőhosszat kétszeresére emelve az időegység alatt átáramló folyadék térfogata felére csökken. Az eredetivel megegyező csőhossz mellett, de duplájára növelve a cső sugarát, az áramlási intenzitás szorosára fokozódik. A viszkozitás kétszeresére való növelése - az eredeti viszonyok egyéb paramétereinek megtartása mellett - felére csökkenti az áramlási intenzitást. Az eddig ismertetett törvényszerűségek merev falú csövekben lezajló, stacioner időben nem változólamináris áramlás mellett szén-dioxid a vér hipertóniájában, ún.
A lamináris áramlás végtelenül vékony rétegek egymástól független sebességgel történő elmozdulását jelenti, melyet meghatározott sebességprofil jellemez. A sebesség legnagyobb a lumen középső részén axiális áramlása szélek felé egyre csökken.
A vörösvértestek a tengelyben, a fehérvérsejtek pedig a perifériás részeken áramlanak. Turbulens örvénylő áramlás esetén a sebességprofil kaotikus. Egy kritikus sebesség felett az áramlás turbulenssé válik. Hasonló szituáció alakulhat ki pl. A turbulens áramlás hangjelenséget kelt. A vér viszkozitásának változása is okozhatja a lamináris áramlás turbulenssé válását, ugyanis a turbulencia valószínűsége a viszkozitással fordítottan arányos.
Anémiában, felgyorsult keringés mellett az aorta szájadék felett hallgatózva organikus eltérés vitium nélkül is hallhatunk szisztolés zörejt. A vér viszkozitását döntő módon a hematokrit befolyásolja. A turbulens áramlás azért előnytelen, mert ugyanolyan mértékű áramlás fenntartása nagyobb nyomás mellett lehetséges.
A vérkeringéssel szembeni ellenállás Az ellenállást az érátmérő és a vér viszkozitása szabja meg. Az ér sugara negyedik hatványon szerepel, ami mutatja, hogy az átmérő változtatásának lehetősége az ellenállás szén-dioxid a vér hipertóniájában nagyon hatékony módját biztosítja a szervezetben.
Az egymást követő érszakaszok egymással sorosan, az azonos típusú erek pedig egymással párhuzamosan kapcsoltak, de ez vonatkozik a különböző szervek érhálózatára is.
A sorba kapcsolt ellenállások az áramlási intenzitás szempontjából az szén-dioxid a vér hipertóniájában módon viselkednek: a teljes ellenállás Rt a részellenállások összegéből adódik.
Navigációs menü
Az egyes elemek konduktanciája individuálisan, egymást kiegészítve változhat anélkül, hogy a teljes ellenállásban változás következne be. Ennek a ténynek a keringő vérmennyiség megoszlásában és újraelosztódásában a vérkeringés redistribúciójában van jelentősége.
A keringési perctérfogat nyugalomban 5,0 - 5,5 l. Az érpálya össztérfogata ezt sokszorosan felülmúlja. Az ellentmondást az oldja fel, hogy az egyes szervek vérátáramlása a szükséglethez igazodik.
Egy adott szervben nem a teljes kapilláris rendszer perfundált minden időpillanatban, hanem a keringésben résztvevő, nyitott szén-dioxid a vér hipertóniájában száma a szövetek anyagcsereigényének megfelelően változik.
A keringő vérmennyiség redistributiója, újraelosztódása következik be, pl.
Izommunkában a perctérfogat is fokozódik, tehát a koronária átáramlás is nő. Sem a koronáriák, sem az agyi erek nem vesznek részt a keringési reflexek aktiválódásával járó válaszreakciókban. Az egyes érszakaszok jellegzetességei Az artériás rendszer sajátságai A szívből kiinduló nagyerek aorta, tüdőartériák legjellemzőbb sajátsága a tágulékonyság, amely a falukban található rugalmas elemek jelenlétéből következik.
Az elasztikus rugalmas csőként viselkedő érszakaszokban a térfogat-nyomásgörbék jellegzetes lefutásúak, meredekségük a kor előrehaladtával változik, mivel a rugalmas elemek mennyisége csökken.
A meredekség csökkenése azt eredményezi, hogy relatíve kis térfogatváltozás is szén-dioxid a vér hipertóniájában nyomásemelkedést okoz. A kamra szisztolé során a nagyerek kezdeti szakaszába került vérmennyiség pulzustérfogat nem távozik pillanatszerűen, mivel ezt a perifériás ellenállás megakadályozza, hanem térfogat növekedést és következményesen nyomásnövekedést okoz.
A falban lévő rugalmas elemek megfeszülnek, a szív munkája által a keringésbe juttatott energia egy része un. Ez az energia a diasztolé alatt kerül vissza a keringésbe kinetikai energia formájában, ez az energia biztosítja a diasztolé alatti folyamatos véráramlást.
A véráramlás sebessége és a pulzushullám terjedési sebessége eltérő.
Élettani alapismeretek
A véráramlás fenntartója nem a pulzushullám terjedése, hanem a perfúziós nyomás! A pulzushullámok vizsgálatának fontos diagnosztikai jelentősége van. A csontos alap felett futó arteria radialis pulzushullámai tapintással palpatióval vizsgálhatók.
Az alábbi pulzussajátságok pulzuskvalitások állapíthatók meg: A pulzussorozat jellemzői Frekvencia: normál érték: kb.
A falukban található simaizomsejtek körkörös rétegekbe szerveződnek. A vaszkuláris simaizomsejtek a viszcerális simaizomsejtek közé tartoznak. Jellemzőjük a spontán aktivitásra való képesség.
Teljes szövegű keresés légzés: Az élet fenntartásához, az anyagcsere-folyamatok lebonyolításához oxigén szükséges. A szervezet a számára szükséges oxigénmennyiséget légzés útján biztosítja. A légzés fogalmán régebben csak a be- és kilégzés által történő oxigénfelvételt, ill. Ezt a tüdőkben lezajló folyamatot, vagyis a lég- és gázcserét ma külső légzésnek nevezik.
A spontán aktivitás alapját az un. Amikor a depolarizáció eléri a szén-dioxid a vér hipertóniájában, L-típusú lassú kalciumcsatornák aktiválódásához szükséges küszöbértéket, akciós potenciál generálódik. Akciós potenciál sorozatok alakulnak ki, amik az izomzat tartós összehúzódását, tónusát váltják ki.
Az értónus ezen komponensét nevezzük bazális tónusnak. A simaizomsejtek feszítése depolarizációt, akciós potenciál sorozatokat és tartós összehúzódást eredményez Bayliss effektus.
Vérnyomás – A csendes gyilkos
A szimpatikus aktivitás nyugalmi vazokonstriktor tónust eredményez, amely keringést szabályozó reflexek aktiválódása során fokozódhat vagy csökkenhet. A vázizomzat ereiben szimpatikus kolinerg beidegzés is érvényesül. Egyes érterületeken paraszimpatikus kolinerg beidegzés van pia mater erei, corpus cavernosumhoz vezető erek. Az acetilkolin az endothelium által közvetített módon vazodilatációt vált ki.
A mikrocirkulációs rendszer sajátságai A mikrocirkulációs rendszer a legkisebb átmérőjű prekapilláris ereket, az ún.
Az arteriovenózus kapillárisok simaizomzattal rendelkező kezdeti szakaszai a metarteriolák. Belőlük erednek a valódi kapillárisok, melyeknek eredését prekapilláris szfinkterek veszik körül.
Humorális vazokonstriktorok felszabadulása, ill. A vér ilyenkor az arteriovenózus kapillárisokon áramlik keresztül, a valódi kapillárisok kizáródnak a perfúzióból, a vérkeringés az adott szövet nyugalmi szükségleteit tudja kielégíteni. Vazodilatátor hatású humorális tényezők ill.
3.2. A légzőrendszer alapjai
A mikrocirkulációs rendszer kapillárisai fontos szerepet töltenek be a vér és a szövetek közötti anyagtranszportban. Itt történik a nyiroknak nevezett ultrafiltrátum képződése és visszaszívódása. A nyirok extravazális része az interstíciális folyadék, a nyirokerek által elszállított része pedig olyan testfolyadék, amely a szervezet védekező mechanizmusaiban is szerepet játszó sejtes elemeket is tartalmaz.
A nyirokképződést és —felszívódást az ún.
A szív felépítése
Starling erők szabályozzák. Az effektív hidrosztatikai nyomás a kapillárison belüli pc és az intersticiumban mérhető hidrosztatikai nyomás pi különbsége, az intersticium irányába történő vízmozgást előidéző hajtóerő. Az effektív kolloidozmotikus nyomás a vérplazma πc és az intersticium kolloidozmotikus nyomása πi közötti különbségből származó, a vérplazmába irányuló vízmozgást előidéző hajtóerő.
A folyadéktranszport irányát az eltérő irányba ható hajtóerők aránya szabja meg. Ha a két tendencia egymást kiegyenlíti, nettó folyadékmozgás nem jön létre, ha a hidrosztatikai nyomásgradiens nagyobb, mint az ozmotikus gradiens, a folyadéktranszport kifelé irányul filtrációha az ozmotikus gradiens nagyobb, mint a hidrosztatikai nyomásgradiens, folyadék lép be az érpályába reabszorpció.
Az áramlás álló testhelyzetben a gravitációs erő ellenében történik, ezért a megfelelő mértékű vénás beáramlást kiegészítő mechanizmusok vénabillentyűk, izompumpa, respirációs pumpa segítik.
A vénák fala rendkívül tágulékony, relatíve nagy vértérfogatot tudnak befogadni anélkül, hogy bennük jelentős nyomásnövekedés lépne fel. Tágulékonyságuk miatt jelentős vértároló kapacitással rendelkeznek, emiatt nevezik a vénákat kapacitásereknek. A különbség a perctérfogatot növeli.
