Magas vérnyomás invitro-ban, Hypertoniás sürgősségi állapotok és a hypertoniás krízis | eLitMed
Ez jelentősen hozzájárul e betegcsoport kifejezett cardiovascularis halálozásához. A vesetranszplantált betegekben kialakuló hypertonia hátterében számos tényező állhat, amelyeket recipiens- donoroldali és a transzplantáció következtében kialakuló okok ként lehet csoportosítani.
A vesetranszplantáció után megemelkedő vérnyomás hátterében az esetek jelentős részében az immunszuppresszív szerek elsősorban a glükokortikoidok, illetve kalcineurininhibitorok kezdetben kifejezetten magas dózisa állhat.
A hypertoniás betegek kivizsgálásához, az ajánlásokban leírtakon túl, néhány speciális vizsgálatra is szükség van például az immunszuppresszív gyógyszerek szintjének, a csont és ásványianyagcsere-zavarnak, a vérszegénység mértékének, a transzplantált vese keringési zavarának mérése. A nem gyógyszeres vérnyomáscsökkentő módszerek alkalmazása mellett magas vérnyomás invitro-ban vesetranszplantált hypertoniás betegek általában több mint két különböző antihipertenzív gyógyszer szedésére is szorulnak.
A korai poszttranszplantációs időszakban a vérnyomáscsökkentők közül előtérben vannak a kalciumcsatorna-blokkolók, mivel jól ellensúlyozzák a kalcineurininhibitorok vasoconstrictiv hatását.
A reninangiotenzin-aldoszteron gátlók alkalmazása inkább a transzplantált vese működésének stabilizálódása után a transzplantációt követő egy-három hónaptól javasolt.
A gyógyszeres kezelésnél célszerű figyelembe venni a betegnélfenn álló társbetegségeket és egyéb befolyásoló tényezőket is, különös tekintettel a folyadéktúlterhelésre, proteinuriára, allograftműködésre GFRdiabetesre, egyéb cardiovascularis rizikótényezőkre, korábbi cardiovascularis eseményekre.
Ezek ismeretében individuális kezelés beállítása javasolt, amely különböző stratégiát igényel a perioperatív, korai posztoperatív, illetve egy-három hónappal a transzplantációt követő időszakban.
