Hipertónia receptor antagonistáira
Vizsgálattal igazolt atheroscleroticus plakk ultrahang, angiográfia Aneurysmadissectio Cerebrovascularis betegségek: ischaemiás stroke, cerebrális vérzés, TIA Szem Szemfenéken hipertóniás érjelenségek I-II.
A nem gyógyszeres kezelési lehetőségek és jelentőségük Minthogy a szénhidrát-anyagcsere zavarainak egyidejű fennállása már a legenyhébb hipertónia-kategóriában is fokozott kockázatot jelent, a nem gyógyszeres eljárások önmagukban ezekben az állapotokban nem elegendőek a hipertónia rendezésére.
Alkalmazásuk azonban segítséget jelenthet a gyógyszeres eljárások eredményességének biztosításában. Egy részük klinikai haszna prospektív vizsgálatokban bizonyítást nyert. Bár adatok hipertónia receptor antagonistáira a hipertónia receptor antagonistáira flavonoidjainak az oxidatív stresszt mérséklő hatása mellett, az egyes alkoholfajták közötti különbségtétel mai ismereteink szerint e vonatkozásban nem megalapozott.
Kétségtelen, hogy a fentieknél rendszeresen nagyobb mennyiséget fogyasztók alkoholbevitelének mérséklése mind a szisztolés, mind a diasztolés vérnyomást értékelhetően csökkenti. A nagyobb mennyiségű sörfogyasztás az alkoholtartalmán túl volumenterheléssel is veszélyezteti az adott beteg keringését.
Korlátozott értékűnek hipertónia receptor antagonistáira a káliumpótlás hatékonysága, bár néhány adat alátámasztja alkalmazásának jelentőségét. Nem igazolódott egyértelműen további dietoterápiás beavatkozások vérnyomást befolyásoló szerepe, így macronutriensek elsősorban a különböző lipidek és nyomelemek optimális bevitelének hipertóniát csökkentő hatása.
Javasolt a dohányzás elhagyása, ill. Gyógyszeres kezelési lehetőségek A diabéteszben észlelhető hipertónia kezelésének jellegzetessége, hogy monoterápiával csak rövid ideig s az esetek kis hányadában lehet sikert elérni. Általánosságban véve igaz az, hogy e betegcsoportban a kórlefolyás során csak a kombinált antihipertenzív kezelés a célravezető, egyes vélemények szerint ezért a kombináció már indokolt lehet a kezelés első lépcsőjében is.
Diuretikumok A vízhajtók a legrégebben alkalmazott vérnyomáscsökkentő szerek közé tartoznak, s használatuk átmeneti visszaszorulása után rendelésük újra mind szélesebb körben terjed.
Tenziócsökkentő hatásuk alapja a keringő vérvolumen és az extracelluláris térfogat csökkentése natriuresis és következményes diuresisfokozódás eredményeként. Az érfal nátriumtartalmának csökkenése és keringő vazoaktív anyagok iránti megváltozott reakciókészsége következtében mérséklődik a perifériás ellenállás is. A vízhajtók e közös hatásmechanizmusa eltérő támadáspontokon érvényesül. A napjainkban használatos szerek közül a Henle-kacs felszálló ágában hatnak a kacsdiuretikumok pl.
A vízhajtók natriureticus hatása a támadáspont helyétől függően eltérő, vérnyomáscsökkentő tulajdonságuk azonban csak részben ennek a függvénye, részben a hatás bekövetkeztének sebességétől és fennállásának tartamától is függ. A legerőteljesebb natriureticus hatással a kacsdiuretikumok rendelkeznek, vérnyomáscsökkentőként azonban hosszabb hatástartamuknál fogva leginkább a tiazid típusú vegyületek váltak be.
A vízhajtók között a diabéteszhez társuló hipertónia kezelésében a legszélesebb körben az alacsony dózisú, tiazid típusú diuretikumok használatosak. Diuretikumok alkalmazhatók hipertónia receptor antagonistáira, akár első választandó szerként adásuk ebben a formában is mind jobban tért hódít és kombinációkban is.
Igen előnyösnek bizonyult a tiazidszármazékok ACE-gátlókkal, ill. A legújabb irodalmi adatok fényében a diuretikumok felveszik a versenyt a korszerűbb antihipertenzív szerekkel, olcsóságuk révén széles körben alkalmazhatók, s a cukorbetegségben igen gyakran szükséges kombinációs kezelés egyik alapvető hatástani csoportját képezik.
Mellékhatásaik között a volumendepletiót az orthostasis hajlam fokozódását hipertónia receptor antagonistáira, a hypokalaemia veszélyét és - egyes képviselőiknél - a vérzsírtükör kedvezőtlen változását kell elsősorban említeni. Libidócsökkenést erectilis diszfunkcióthypomagnesiaemiát, kacs- ill. Béta-receptor gátlók A béta-receptor gátlók vérnyomáscsökkentő hatása összetett, egyes képviselőik között azonban különbségek mutatkoznak annak függvényében, hogy szelektív hatásúak, rendelkeznek-e intrinszik sympathomimeticus aktivitással ISAmembránstabilizáló tulajdonsággal MSAaz alfa-receptorokat is érintő hatással.
Közös sajátosságuk, hogy csökkentik a szívfrekvenciát elsősorban annak terhelésre bekövetkező növekedéséta szívizom kontraktilitását inotropiaezek együttes eredőjeként a perctérfogatot. Béta-1 szelektív szerek a béta-2 receptor izgalom megtartottsága folytán elősegítik a vasodilatatiót, ami a perctérfogat erőteljesebb mérséklődését eredményezi. Az ISA-pozitív tulajdonságú készítmények a perifériás érellenállást kismértékben fokozhatják, és a szívfrekvenciát is csak kisebb mértékben csökkentik.
A hipertónia receptor antagonistáira vérnyomáscsökkentő tulajdonsággal a kettős, alfa- és szelektív béta-1 receptor gátló, direkt vasodilatator hatású szerek rendelkeznek ezeket ma harmadik generációs készítményekként tartják nyilván.
A csoport további előnyét antianginás, a szívmunkát, a myocardialis feszülést csökkentő voltuk képezi.
Central and Peripheral Ablative Procedures for Hypertonia by Walid A. Abdel Ghany
Metabolikus szindrómában, a szénhidrát-anyagcsere zavaraiban alkalmazásuk speciális előnyét jelenti az állapotot kísérő szimpatikus aktivitás fokozódása és a következményes RAS-aktiváció mérséklődése.
Korábban potenciális hátrányként értékelték az inzulinelválasztást gátló és a hypoglykaemiát kísérő sympathoadrenalis aktivációt elfedő tulajdonságukat. Béta-1 szelektív szerek mellett ez a veszély elhanyagolható. Alkalmazásuk óvatosságot igényel atrioventricularis vezetési zavarokban és az ingervezetést befolyásoló gyógyszereket szedőknél.
Béta-blokkolók és ACE-gátlók: a carvedilol és a metoprolol a diabetes és a hypertonia kombinált kezelésében A hypertonia szinte általános a praediabeteses és manifeszt 2-es típusú diabetes mellitusban szenvedő betegek körében. A szövődmények megelőzése érdekében a vérnyomást pontosan kell beállítani, az érvényben levő irányelvek szerint. Az elsőként választandó szerek a renin—angiotenzin rendszer gátlószerei: az ACE-gátlók és az angiotenzinreceptor 1-es altípusának antagonistái angiotenzinreceptor-blokkolók, ARBmivel vesevédő hatásuk van, és a szívizom átépülését remodeling is gátolják.
Diabéteszhez társuló hipertóniában is adhatók monoterápiában, ill. Fiatal egyéneknél, valamint tachycardiával, ill. Myocardialis infarktust szenvedett cukorbetegek szekunder prevenciójában előnyös hatása egyértelműen bizonyított. A kalciumantagonisták hatása eltérő attól függően, hogy milyen affinitással, milyen szelektivitással kötődnek a különböző sejtek kalciumcsatornáihoz.
Angiotenzin-II-receptor-antagonisták | Blausen Medical
A vérnyomáscsökkenés egyes szereknél inkább az értágító és a szívmunkacsökkentő hatás eredője pl. Az antihipertenzív hatás hátterében más tényezők is állnak.
Jelentősége van annak, hogy a kalciumantagonisták diuretikus hatásúak, gátolják a glomerularis sejtproliferációt, ill.
Nem vitás, hogy a vesében az afferens arteriola dilatációját okozzák, de a vesén átáramló vérmennyiség a jelentős szisztémás vérnyomáscsökkenés miatt nem változik, s így változatlan marad az intraglomerularis nyomás is. Fontos körülmény a kalciumantagonisták anyagcsere-semlegessége. A kalciumantagonista szerek több hatástani alcsoportra oszthatók. A dihidropiridinek alaptípusa a nifedipin, a fenilalkilamin-származékok fő képviselője a verapamil, míg a benzothiazepinek alapvegyülete a diltiazem.
A hipertónia tartós kezelésére elsősorban a hosszú hatástartamú dihidropiridinszármazékok és a fenilalkilamin-szerek jönnek szóba, a rövid hatástartamú nifedipin mára kiszorult a hipertónia tartós kezelési lehetőségei közül.
Ugyanakkor a rövid hatástartamú nifedipin jól körülhatárolt szerepe megmaradt a hipertónia sürgősségi eseteinek ellátásában.
Számos tanulmány foglalkozott fő vagy mellékcélkitűzésként a hipertónia kezelésében használt kalciumantagonisták szerepével, ezek között több kifejezetten a cukorbetegek csoportját vizsgálta. Egyes megfigyelések bizonyos kalciumantagonisták vonatkozásában nem zárultak előnyös eredménnyel pl. FACET tanulmány, ahol a fosinopril ág előnyösebbnek bizonyult a cardiovascularis események alakulása terén az amlodipin ághoz viszonyítva.
Számos tanulmány azonban a kalciumantagonisták előnyös szerepét világította meg pl. A kalciumantagonisták közül a közepes hatástartamú dihidropiridinek pl. Adhatók azonban a lassúbb kinetikájú, hipertónia receptor antagonistáira készítmények pl. Helye van a terápiában a verapamilnak is, melynek inkább retard változatát célszerű használni. A kalciumantagonisták preferálandók izolált szisztolés hipertónia esetén.
Diabéteszben azonban inkább a kombinációs kezelés egyik pilléreként alkalmazhatók, ugyanis a kalciumantagonisták jól kombinálhatók mind ACE-gátlókkal ARB-kelmind béta-blokkolókkal.
Magas vérnyomás ellen: az Angiotenzin II-receptor blokkolók működése
A kalciumantagonisták ismert mellékhatása a bokatáji ödéma, ez a körülmény cukorbetegek esetében diabéteszes láb szindróma esetén fokozottan előnytelen lehet. Alfa1-adrenerg receptor blokkoló szerek Az arteriolák alfa1-adrenerg receptorainak gátlása vasodilatatióhoz és következményes vérnyomáscsökkenéshez vezet.
Az e csoportba tartozó szereknek bizonyos központi idegrendszeri hatása is van, amely a baroreflex gátlását eredményezi.
Ennek következtében egy adott vérnyomáscsökkenést kisebb mértékű baroreflexválasz követ. Fontos körülmény a hatástani csoport anyagcsere-semlegessége.
A doxasozin inzulinérzékenységet növelő és erectilis diszfunkciót javító hatását is dokumentálták. Az alfa1-receptor antagonistákat a benignus prosztatahipertrófia kezelésére is használják, miután csökkentik a húgyúti ellenállást. Ezt a körülményt érdemes szem előtt tartani idősebb, hipertóniában is szenvedő férfi cukorbetegek esetén.
Nemkívánatos mellékhatásként orthostaticus hipotónia jelentkezhet, amely diabéteszes cardiovascularis autonóm neuropátia esetén a szer alkalmazását adott esetben lehetetlenné teheti. Ez a mellékhatás a gyógyszer első bevételekor fokozott lehet, a mellékhatás hipertónia receptor antagonistáira csökkenthető az elhúzódó felszívódást biztosító GITS-forma használatával. A hatástani csoportból régebben a prazosin állt rendelkezésre, újabban a doxazosin használatos, e hatástani csoportba tartozik még a terazosin is.
Előnyös tulajdonságuk a diabéteszhez társuló hipertónia kezelésekor főleg kombinációban hasznosítható. Kardiális dekompenzáció esetén adásuk kerülendő, egy új keletű nagy tanulmány doxazosin ágánál megfigyelt eredmények hipertónia receptor antagonistáira.
Mivel az AT-II szervezetünk egyik legerősebb vasoconstrictor vegyülete, képződésének gátlása artériás relaxációval és a vérnyomás csökkenésével jár. Az ACE-gátlók a bradikinin lebontását is gátolják, így a vérnyomáscsökkenéshez hozzájárul a bradikinin értágító hatása is. Említést érdemel még, hogy az ACE-gátlók növelik az inzulinérzékenységet, nincs káros anyagcserehatásuk, és az általuk okozott vasodilatatiót nem kíséri reflextachycardia.
Az ACE-gátlóknak endotheldiszfunkciót javító hatása is ismert. Nephropathia diabetica esetén fontos körülmény, hogy az ACE-gátlók a glomerulusban jobban tágítják az efferens, mint az afferens arteriolát, a következményes intraglomerularis nyomáscsökkenés a makromolekulák filtrációjának csökkenését eredményezi.
A veseműködésre ható szerek Antihipertenzív szerek Kecskeméti Valéria A hypertonia a szisztémás artériás vérnyomás megemelkedése.
Egyes ACE-gátlók inzulinérzékenységet növelő hatása is bizonyított. Igen ritkán angioneurotikus ödéma, leukopenia, gastrointestinalis tünetek léphetnek fel. Noha több tanulmány bizonyította a captopril előnyös hatását pl. Több tanulmány eredménye alapján ACE-gátló alkalmazása indokolt micro- vagy macroalbuminuria esetén akkor is, ha a beteg az adott időpontban normotoniásnak bizonyul.
Újabb megfigyelések igazolták, hogy egyes ACE-gátlók captopril, lisinopril, ramipril tartós alkalmazása esetén az újonnan kialakult 2-es típusú diabétesz incidenciája csökken, e hatás feltehetően az inzulinrezisztenciát csökkentő hatással áll összefüggésben. Az ACE-gátlók eredményesen kombinálhatók más antihipertenzív gyógyszerekkel. Így pl. Ugyanígy, a vesevédő hatás potenciálása érhető el a benazepril és amlodipin kombinációjával.
Perifériás érszűkület esetén alfa-gátlóval, szívelégtelenségben diuretikummal való kombináció is hasznos lehet. Káliumspóroló diuretikum és ACE-gátló kombinációja esetén azonban a hyperkalaemia veszélye miatt rendszeres laboratóriumi ellenőrzés szükséges. Mivel diabéteszben gyakoribb lehet az arteria renalis scleroticus szűkülete, ezért különösen fontos a szérum káliumszintjének és a vesefunkciónak az ellenőrzése az ACE-gátlók bevezetése utáni első megszelídíti a magas vérnyomást. Mivel az AT-II az ún.
AT-1 receptorokon át fejti ki vérnyomásemelő és hormonális hatásait, e receptorok blokkolása elvben teljesebb AT-II-semlegesítést jelenthet. Továbbá, ha az AT-II nem kötődhet az AT-1 receptorokhoz, akkor a hipertónia receptor antagonistáira maradó AT-2 receptorokhoz fog kötődni, amelyek viszont antiproliferatív hatást közvetítenek. Az angiotenzin receptor 1 blokkolók ARB-k vérnyomáscsökkentő hipertónia receptor antagonistáira antiatheroscleroticus, hipertónia receptor antagonistáira hatásai egyébként hasonlóak az ACE-gátlókéhoz, de a gyakorlatban lényeges különbséget jelent, hogy az ARB-k nem gátolják a bradikinin lebontását, így nem váltanak ki száraz köhögést.
A legtöbb adatot a diabéteszes nephropathiára vonatkozóan közölték. Nagy tanulmányok eredményei szerint nephropathiával szövődött 2-es típusú cukorbetegségben az irbesartan, ill. A losartan - egy összehasonlító tanulmányban - a macroangiopathiás szövődmények cardiovascularis eredetű mortalitás, ill. A valsartan a konvencionális kardiális támogatáshoz kiegészítésképpen adva számottevően csökkentette a mortalitás és hipertónia receptor antagonistáira morbiditás kombinált végpontját.
A rendelkezésre álló adatok szerint a két hatástani csoport vérnyomáscsökkentő és albuminuriát mérséklő hatása azonos mértékű. Több adat utal viszont arra, hogy a két gyógyszercsoport kombinációja kifejezetten szinergista hatású, s a szövődmények progressziójának lassítása, ill. Diabéteszben ez a körülmény egyelőre csak az albuminuria kedvező alakulása terén bizonyított. Imidazolin-I1 receptor agonista szerek Az imidazolin-I1 receptor agonista szerek a centrálisan ható antihipertenzívumok új csoportját képezik, jelenleg két képviselőjük moxonidin, rilmenidin áll hazánkban a betegek rendelkezésére.
Döntően centrális támadásponttal csökkentik a szimpatikus aktivitást, adatok vannak arra nézve, hogy alkalmazásuk során javul a glükózintolerancia és az inzulinérzékenység is. Klinikai alkalmazásuk a metabolikus szindróma talaján fejlődő 2-es típusú diabétesz esetén, enyhe vagy középsúlyos hipertóniánál kerül előtérbe. A szer szükség esetén jól kombinálható más hatástani csoporttal diuretikum, ACE-gátlók is.
A néhány évvel ezelőtti nemzetközi ajánlás még nem említi az elsőként választható szerek között, az új hazai, hipertóniával foglalkozó módszertani útmutató viszont már felvette az imidazolin-I1 receptor agonista szereket az elsőként választható gyógyszerek listájára, külön feltüntetve, hogy alkalmazásuk előnyös lehet a metabolikus szindrómához, ill.
Adrenerg transzmissziót gátló szerek: szimpatolitikumok Szabó Csaba, Vizi E. Szilveszter A szimpatikusbénítók meggátolják az ingerületáttevődést a szimpatikus postganglionalis neuronról az effektorsejtre. Ezzel a felismeréssel kezdődött a szimpatikusbénítók farmakológiája.
Hipertónia cukorbetegek terhessége alatt Mind a terhesség, mind a diabétesz hipertóniára hajlamosít: e vonatkozásban közös patogenetikai tényező az inzulinrezisztencia lehet. Ha a magas vérnyomás proteinuriával társul, akkor praeeclampsiáról beszélünk. Hipertóniával társuló diabéteszes terhességben mind az anyai veszélyeztetettség retinopathia progressziója, eclampsia, DIC, tüdőödéma, hipertenzív encephalopathiamind a magzati kockázat koraszülés, intrauterin retardáció és hypoxia, méhen belüli elhalás számottevően növekszik.
Az antihipertenzív kezeléssel megvalósítandó célvérnyomásérték terhesség kapcsán nem egyértelmű, a legújabb irányelvek a Hgmm közötti szisztolés és Hgmm közötti diasztolés értéket tartanak kívánatosnak.
Angiotenzin-II-receptor-antagonisták
A diabéteszes terhesség során az antihipertenzív terápia irányelvei érdemben nem különböznek a terhességi hipertónia kezelésekor alkalmazandó stratégiától. Ennek értelmében a kezelés fő szempontjai a következők: Hipertónia megállapítása esetén hospitalizáció, részletes kivizsgálás és az antihipertenzív kezelés megkezdése indokolt már a prekoncepcionális időszakban is.
A prekoncepcionális időszakban, terhesség alatt és a gyermekágyban az ACE-gátlók és az angiotenzin receptor blokkolók alkalmazása kontraindikált e szerek kedvezőtlen magzati és neonatális hatása miatt. Praeeclampsia esetén magnézium-szulfát alkalmazható görcsprofilaxisként.
A krónikus hipertónia kezelésére a methyldopa a legkiterjedtebben és legbiztonságosabban alkalmazható szer. Ha a methyldopa-monoterápia nem elégséges, akkor kombinációként hosszú hatástartamú Ca-csatorna-blokkolók pl.
Diuretikumok adása kerülendő, miután e szerek a magzati keringésre kedvezőtlen hatásúak.
Miért a lercanidipin lehet jó választás hipertóniás, diabéteszes betegeknek?
A diabéteszes terhesség alatt észlelt hipertónia kapcsán a gyakoribb szövődmények megelőzése érdekében prekoncepcionális állapotfelmérés, a fogamzást követően gyakori minimum hetenkénti vérnyomás-ellenőrzés, hipertónia receptor antagonistáira. A hipertónia megállapítása esetén korai hospitalizáció szükséges az állapot prognosztikai megítélése, valamint a terápiás stratégia megtervezése céljából.
Egyes adatok szerint nemi különbség mutatható ki: diabéteszes fiúknál a vérnyomás-emelkedés, illetve a diurnalis index beszűkülése kifejezettebb, mint diabéteszes lányoknál. Szövődménymentes, normoalbuminuriás serdülő betegek vérnyomása kimutathatóan magasabb, diurnalis indexe alacsonyabb, mint az egészséges kortársaké, továbbá az emelkedett vérnyomás a microangiopathiás szövődmények kialakulásának és progressziójának kockázati hipertónia receptor antagonistáira.
Serdülőkorú diabéteszeseknél a vérnyomás-emelkedés összefüggést mutat az elhízással, a magasabb inzulindózissal, a hosszabb diabétesztartammal és a nem megfelelő anyagcserekontrollal, melyek azon hipertónia receptor antagonistáira, hogy kockázati tényezők, patogenetikai szerepet játszhatnak a hipertónia kialakulásában.
Több hipertónia receptor antagonistáira arra utal, hogy ebben az életkorban a korai autonóm neuropátia kialakulása hozzájárul a vérnyomás-emelkedés és a beszűkült diurnalis ritmus kialakulásához. Serdülőkori cukorbetegek esetében feltűnően gyakori a fehérköpeny-hipertónia. Gyermek- ill. Az alkalmazható hipertónia receptor antagonistáira azonosak a felnőtteknél használatosakkal, azonban számos új és korszerű gyógyszer leírásában a gyermekkor - adatok híján - kontraindikációként szerepel.
A gyermekkori hipertónia kezelésében elsőként választandó szerek közül diabétesznél - a renoprotektív hatást is figyelembe véve - elsősorban az ACE-gátlókat célszerű választani. A gyógyszeres kezelés mellett fontos az anyagcsere javítása, a só- és fehérjebevitel csökkentése, rendszeres fizikai aktivitás, testsúlycsökkentés és a dohányzás elhagyása. Szűrés, gondozás A hipertónia megelőzése a metabolikus szindróma időben történő kórismézése, az életmód-terápia bevezetése primer, korai felismerése és azonnali, hatékony kezelése szekunder prevenciós módszert jelent.
A hipertónia időben történő hipertónia receptor antagonistáira és kezelése a nagyfokú komorbiditás folytán egyben népességi szintű prevenciót is szolgál.
Miért a lercanidipin lehet jó választás hipertóniás, diabéteszes betegeknek?
A szűrésbe elsősorban a fokozottan veszélyeztetett népesség bevonása szükséges. Hipertónia receptor antagonistáira vérnyomás határértéket meghaladó mértéke esetén ismételt vizsgálat, hipertónia igazolódásakor részletes differenciáldiagnosztika, a társult kockázati tényezők és társbetegségek teljes részletességű feltérképezése, majd a kockázatnak megfelelő kezelés haladéktalan megkezdése szükséges.
A kórismézés és a gondozás az alapellátás és a gondozóhálózat szoros együttműködését igényli. Irodalom: American Diabetes Association: Clinical practice recommendations Diabetes Care 26 Suppl 1, Baranyi É.
