Allopurinol magas vérnyomás esetén. Hypertonia és Nephrologia

Allopurinol a serdülőkori hypertonia kezelésére? A hypertonia gyakran jár a húgysavszint emelkedésével.

Régebben már felvetették, hogy a húgysav oki szerepet tölthet be a vérnyomás emelkedésének patogenezisében, de később elvetették ezt a feltételezést, és ma leginkább csak a hypertonia kísérő jelenségének tartják a hyperuricaemiát.

A közelmúltban állatkísérletekben találtak arra utaló jeleket, hogy a húgysav oki tényező lehet a hypertoniában, most pedig véletlen besorolásos, kontrollos klinikai vizsgálatban bizonyították, hogy a hyperuricaemia kezelésére használatos allopurinol serdülőkben klinikailag jelentős mértékben csökkenti a vérnyomást. A placebokontrollos, keresztezett elrendezésű vizsgálatba 11—17 éves, újonnan diagnosztizált, enyhe I. A betegeket véletlen besorolás alapján kezelték négy hétig napi 2x mg allopurinollal vagy placebóval.

Ezután négyhetes kimosódási allopurinol magas vérnyomás esetén következett, majd az alanyok négy hétig a másik kezelést kapták.

A 30 résztvevő közül 20 vérnyomása az allopurinolkezelés hatására visszatért a normál tartományba. A plazma reninszintje és a perifériás érellenállás is szignifikánsan csökkent az allopurinolkezelés mellett, de nem változott a placebo hatására.

Nem számoltak be nemkívánatos hatásokról.

Az eredméynek alapján felvetődik a hypertoniás serdülők körében a rutinszerű húgysavszint-meghatározás és jelentős hyperuricaemia esetén a kezelés lehetősége.

Ismert, hogy az elhízás önmagában növeli a szérum húgysavszintjét, és lehetséges, hogy többek között a hyperuricaemia közvetítheti az elhízás vérnyomásnövelő hatását.

A lehetséges nemkívánatos hatásai, főként a Stevens—Johnson-szindróma miatt az allopurinol nem túl vonzó alternatívája a rendelkezésünkre álló vérnyomáscsökkentőknek.